20.2.1.1.
Szakirodalomban szerepel: a veszélyeztető tényezők megszüntethetők-e? Szerintünk, a hallásvédőt a legelején le kell venni, hogy a sérülttel tudjunk kommunikálni, hiszen, ha nem hallja a kéréseinket, kérdéseinket, nehezített lesz az ellátás a kommunikáció miatt.

a, válasza is jó mert szerintünk a hallásvédő eltávolítása is nagyon fontos, mivel a beteggel való kommunikáció elengedetlen a kivérzéses sokkra utaló kérdések vagy az egyéb állapotára vonatkozó kérdés feltevés.

A hallásvédő eltávolítása is nagyon fontos, mivel a beteggel való kommunikáció fontos a további egészségkárosítás megőrzése érdekében. Ha a kivérzéses sokk tüneteiről nem kapunk tájékoztatást a betegtől, életveszélyes állapotba kerülhet.A továbbiakban is fontos mert így tájékozódhatunk a beteg jód érzékenységéről.

A hallásvédő eltávolítása egy mozdulattal, azonnal megtehető. Ez szükséges is a hatékony kommunikáció érdekében. Ezért az a) választ helyesnek tartjuk. Az e) válasz (odébb kísérés) megtehető, de nem praktikus egy erősen vérző ember  pár méterre kísérése.  A  helyszínbiztosítás könnyedén megoldható a láncfűrész  odébb tételével. Ezért az e) választ nem tartjuk helyesnek.

A szakirodalomban a következő olvasható: "A panaszok a kellően éber betegtől megtudhatóak, sőt az is előfordulhat, hogy – állapotrosszabbodás következtében – az elsőnek helyszínre érkező segélynyújtó fontos információkat tudhat meg a betegtől, aki ezt – állapotváltozása miatt – a kiérkező szaksegítségnek már nem tudja elmondani."
Mi is úgy gondoljuk, hogy a további egészségkárosodás elkerülésében nagy szerepe van a kommunikációnak, ezért szükségesnek tartjuk a hallásvédő eltávolítását. Hiszen míg az a sérült fején van nem tudunk vele kommunikálni, nem tudjuk kikérdezni, nem tudjuk felhívni a figyelmét az esetlegesen fennálló további veszélyekre, (így további egészségkárosodások is érhetik) hiszen nem hallja, amit mondunk neki. 
A fentiek alapján úgy gondoljuk, hogy az "a" válasz is helyes.

Az állapotfelmérés során elengedhetetlen szerephez jut a kommunikáció. A hallásvédő viselése miatt akadályozott a kommunikáció, ami hátráltatja a hatékony ellátást.

A sérült fülén lévő hallásvédő a kommunikáció során egy olyan speciális körülmény, ami megnehezítheti a további egészségkárosodásokra, sérülések megelőzésére vonatkozó lehetőségeinket. A vérzés ellátásánál fontos a sérülttel való kommunikáció. Bizonyos ellátási lépésekhez a segítségét kell kérnünk, pl a lefektetésnél, arrébb kísérésnél, stb. Az ellátás lépéseiről való tájékoztatás nem hallása is további stresszforrás lehet a sérült számára. Rá kell kérdeznünk majd a lehetséges sokk tüneteire, ha rajta van a fülhallgató, akkor azt meg fogja e hallani. Mi ezen szempontok szerint fontosnak tartottuk a hallásvédő eltávolítását. A 20.2.1.13. feladatban is nehezítő tényező a hallásvédő, ott elfogadott is a válasz.

A kérdés a helyszín biztosításon túl arra is irányult, hogy előzhetjük meg a további sérüléseket? A hallásvédőn keresztüli kommunikáció nem segíti a további egészségkárosodások megelőzését. Egy ilyen nehezített kommunikációs helyzetben inkább az ijedtséget fokozza, ha nem hallja vagy nem érti a sérült, amit az elsősegélynyújtó kér tőle, vagy mondd neki. A baleset helyszínétől való távolabb kísérés is feltételez némi kommunikációt, a megnyugtatásáról már nem is beszélve.
Ezért úgy gondoljuk, hogy a további sérülések megelőzése érdekében a hallásvédőt el kell távolítani.
Kérjük az érvelésünk elfogadását.

Az észrevételt összességében jogosnak tartjuk. A csapatok által beküldött válaszok közt nagyon megosztó ez a kérdés, így a feladatot TÖRÖLJÜK.

Mi úgy gondoljuk , hogy erős vérzés eseten a beteg nem kísérnénk arrébb . Mert súlyos sérülése van a lábán ezért az adott helyen pozicionálnánk és természetesen csak az után miután meg történik a helyszín biztosítása.

Véleményünk szerint egy lüktetve vérzőt nem kellene mozgatni, azaz arrébb kísérni. Inkább a körülötte lévő tárgyakat kellene eltávolítani.

A biztonság megteremtésének lehet szükségessége a sérült pár méterrel történő arrébb kísérése.

 

20.2.1.7.
A szakirodalomban szereplő mondatok hatására jelöltük helyesnek a b) választ is. 1. Beszéljen hangosan, jól érthetően, tájékoztassa a bajba jutottat és a környezetét. 2. A kommunikáció legoptimálisabb formája, ha a bajba jutott magánál van, kérdéseinkre célirányosan válaszol. Ilyen esetben az elsősegélynyújtó lehetőség szerint mutatkozzon be, tájékoztassa az illetőt, hogy járatos a segélynyújtásban. Kérdezze meg segíthet-e! Legyen határozott, közölje a beteggel a segítés szándékát. Megfelelő hangsúllyal, az empátia érzékeltetésével kommunikáljon.

Legyen együttműködő és határozott,beszéljen hangosan, jól érthetően.Fontos a célratörő kommunikáció, amely sok esetben utasítások közlését jelenti.

Itt a hangos, utasításközlés volt a félrevezető.

Legyen határozott,írja a 705. cikk, ami nagyon fontos szempont a segítés során. A bizonytalanság bizalmatlanságot, félelmet kelthetne a sérültnél.
Beszéljen hangosan, írja a 705.a cikk pár sorral lejjebb, illetve ezt a Marsi Zoltán és Dr. Mártai István Elsősegélynyújtás című könyvének 16. oldalán is.
A 33. cikkben olvashatjuk: A sérültekhez intézhetünk javaslatokat, utasításokat. Pl.: Kérem, ne mozogjon! Kérem, lélegezzen nyugodtan! Ez utasításközlés. Egy kicsit idegennek hangzik, de ez kellő empátiával fontos része a segítésnek, hiszen sokkal célravezetőbb lehet az ellátás során. Jelen szituációban az utasításközlés a sérült elmozdításánál, a lefektetésénél, a hallásvédő eltávolításánál,stb. mind szükségszerű. 

Megadott könyv nem szerepel az ajánott irodalomban.

A csapat tagjainak nem kis kutatómunkával sikerült a b, válaszban megfogalmazott mindhárom állítást 3 különböző kommunikációs cikkben megtalálnia.
A 705-ös cikk azt írja "legyen határozott", a 703-as cikk úgy fogalmaz "beszéljen hangosan", míg a 33-as cikkben ott szerepel, hogy a "sérülthöz intézhetünk utasításokat".
Az, hogy a határozott kommunikáció fontos, két cikk (703, 705) is megerősít ebben bennünket.
A hangerősség megválasztásánál ügyelnünk kell arra, hogy ne kiabáljunk. A hangos beszéd szerintünk nem ezt jelenti.
Az utasítás egy irányító cselekvés, amit az ellátás során használunk és a 33-as cikk is megemlíti. (Üljön le! Lélegezzen nyugodtan! Ne mozogjon! stb)
Mivel a szakirodalom is leírja ezeket, kérnénk ennek a válaszlehetőségnek az elfogadását is.

Az ajánlott irodalomban a 703-as és 705-ös cikk szerepel, a 33-as nem. Utobbi utolsó frissítése 2013.

 

20.2.1.15.
A szakirodalomban ez szerepel: érzelmeit, indulatait sokszor nem tudja kontrollálni. Az érzelem és indulat kontrolljának elvesztése szerintünk sajnos verekedésig is fajulhat. Ez tömegbaleseteknél kifejezetten előforduló opció.

A fenti cikk leírja,hogy egyes helyzetekben indulatos reakciók váltódhatnak ki, amely sem a bajbajutottnak, sem a környezetnek, sem a segítőnek nem jó. Nem tudjuk, hogy a fűrésztelepen, illetve a helyszínen hány személy tartózkodik. Különböző tudatállapotú, személyiségű emberek lehetnek a helyszínen, akiknél nem zárható ki a lehetőség, hogy a a jelen helyzetre hogyan reagálnak. A versenyzőim szülei az egészségügyben dolgoznak. A gyerekek olyan élethelyzetekről számoltak be, amit szüleiktől hallottak. Városunkban jó pár éve egyedül soha nem mehet be sérült vagy beteg emberhez a háziorvos vagy a mentős kolléga, mert nem egyszer fordult elő, hogy rátámadta a sérült, vagy a hozzátartozó a segítő személyre. A kérdésben a lehetnek kérdés nem zárja ki a verekedés lehetőségét, annak ellenére, hogy szerencsére ez a helyzet nagyon ritka pánikreakció lehet.Köszönjük, hogy figyelembe veszik a mérlegelés során fenn említett indokainkat!

Pánik helyzetben lévő érzelmeit, indulatait sokszor nem tudja kontrollálni. Sajnos a való éltben ennek következtében ill. tudatmódosító szerek befolyása alatt, többször is előfordult a baleseti helyszínen agresszív viselkedés,verekedés.

Egy baleset helyszínén kialakult pánik, akár verekedésig is fajulhat. Az egyik csapattag édesapja mentős, aki már többször tapasztalt ilyet. Nem gyakori, de a "melyek LEHETNEK a pánik jelei"-be ez is belefér.
Kérjük ennek a mérlegelését.

Nem tartjuk jogos és gyakori lehetőségnek. 

20.2.1.17.
Az aggodalom kifejezés nem szerepel a súlyos sérült aggasztó tünetei között.

A kérdés úgy szolt , hogy melyek lehetnek a sérült aggasztó tünetei. Így a csapatunk az aggodalom kivételével a többi választ tartja helyesnek . Mert bármilyen sérülésnél jelen van az aggodalom . Szeretnénk kérni a feladatra adott válaszunk újbóli értékelését.

A kivérzéses sokk tünetei között nem szerepel az irodalomban az "aggodalom" sem az "enyhe zavartság", mint aggasztó tünet. Ezért az a.) és a d.) választ nem tartjuk helyesnek. Kérnénk a feladat törlését.

A súlyos állapotra utaló tünetek között nem szerepel a szakirodalomban az aggodalom.

Az a.,válasz az aggodalom nem a kivérzéses sokk tünete, így nem aggasztó.

A megadott szakirodalom a súlyos sérülésekre utaló panaszok között nem említi az aggodalmat. (A beteg egyes panaszai is valószínűsíthetik a súlyos sérülés lehetőségét. Ilyen panasz lehet: emlékezetkiesés, zavartság, erős fájdalom, légszomj, mellkasi szorítás.)
Ez alapján kérjük az "a" válasz törlését a helyes válaszok sorából.

Az aggodalom nem szerepel az irodalomban sem, valamint véleményünk szerint az aggodalom szinte mindig megjelenhet, de ez rendszerint nem jelent súlyos helyzetet. Nem aggasztó tünet.

Jelen feladatnál artériás vérzés a sérülés, aminek leggyakoribb következménye a sokkos állapot kialakulása. Ebben az értelmezésben a sokk kezdődő tünetei lehetnek aggasztóak, a fenti cikk sem említi az aggódást, mint riasztó, aggasztó tünetet. Szerintünk az aggodalom az szinte a legtöbb sérültnél jelen lévő tényező, szinte normálisnak is mondható, hiszen váratlan stressz éri a szervezetet. Az aggódást ezért eleve kizártuk csapatommal, mint aggasztó tünet, főleg, ha úgy vizsgáljuk az aggodalmat, mint egyedüli tünet.

Egyes személyeknél csupán gyengeség, némi zavartság figyelhető meg, míg másoknál lényegesen markánsabb tünetek jelentkeznek.Az aggodalom bármely sérülésre jellemző viselkedés lehet, nem tekintettük aggasztó tünetnek. Nagyon sok ember aggodalmassá válik ha történik vele valamilyen baleset, a foka pedig függ nemtől- és kortól is.

Erős vérzés esetén a   sérült "aggasztó tünete", a sokk tüneteivel egyezhet meg. Az irodalomban megjelölt tünetek:
"sápadtság,
gyengeség,
szédülés,
hideg, nyirkos, verejtékes bőr,
száraz ajkak, nyelv,
szomjúság,
szédülés,
szapora és gyenge pulzus (eleinte),
szívtől távolabb, pl. csuklón alig vagy nem tapintható pulzus." 

Ezek között nem szerepel az "aggodalom", tehát az "a" válasz nem lehet megoldása a feladatnak.

Az észrevétel jogos, a megoldás hibásan jelent meg, korrigáljuk.

20.2.1.23.
A feladatban szerepel, hogy a sérült: "Fülkagylóján az esés következtében enyhén vérző horzsolást szenvedett." erre a feladatban elvárt megoldásként szerepel a "d) Parittyakötés alkalmazása", miközben az irodalomban utalás sem szerepel a parittya kötés alkalmazására.

A parittyakötés szerepel a megadott irodalomban: https://elsosegely.hu/cikk.710.a

 

20.2.2.1.
Nem gondoljuk, hogy a gépkocsivezető veszélyeztethetné saját testi épségét azzal, hogy leállítja a forgalmat.

A szakirodalomban a következő olvasható: "Kulcsfontosságú alapelv, hogy a segélynyújtó saját testi épségét nem kockáztathatja, csak akkor kísérelje meg a helyszín megközelítését, ha annak biztonságosságáról meggyőződött. Ellenkező esetben hívjon szaksegítséget!"
Úgy gondoljuk a forgalom leállítása nem az elsősegélynyújtó, hanem a szaksegítségé (jelen esetben a rendőrség feladata), hiszen ez az ellátó testi épségét veszélyeztető művelet. A fentiek alapján a "b" válasz szerintünk nem helyes.

A kérdésben szerepel a LEHET szó, ha biztonságosan megoldható nem látjuk elvetendő megoldásnak.

 

20.2.2.2.
A sérültek is a veszélyzónában vannak, rájuk nem adunk jól láthatósági mellényt. Ezért nem jelöltük a c) választ. A mindenki szó alatt, akkor minden sérültnek is kellene mellényt adnunk. Mi csak az ellátóknak, a gépjármű vezetőnek, az autóból kiszálló embereknek, esetleg a későbbiekben még ellátóként belépő személyeknek adnánk. De így egy kicsit megtévesztő volt a mindenki szó.

Sokat tanakodtunk a feladat megoldásán, végül egy nagyon egyszerű ok miatt döntöttünk a "b" válasz mellett. Ugyanis az "A" és "d" választ alapból kizártuk, végül a "C"-t is, hiszen a mindenkibe beletartozik a sérült is. Az viszont nem életszerű, hogy például a földön fekvő gerincsérültre ráadjuk a mellényt. A fenti ok miatt kérjük a feladat törlését, vagy a "B" válasz elfogadását.

Nem tartjuk jogosnak az érvelést.

 

20.2.2.3.
Nem szerepel a cikkben kivétel az elakadásjelző háromszög kihelyezésére vonaatkozóan. Az elsőseglynyújtásban sokszor említjük az egyszerű döntéseket. Hogyan tud mérlegelni egy elsősegélynyújtó az elakadásjelző háromszög kihelyezésének feleslegességéről.

Szerintünk az a.) válasz a helyes, mert az irodalomban "Helyszínbiztosítást szolgáló eszközök közlekedési balesetnél: elakadás háromszög, láthatósági mellény, (vészvillogó)." szerepel. Sehol nem írja az irodalom az Önök által helyesnek tartott b.) választ. Utalás sincs rá. Kérjük az a.) válasz elfogadását, vagy a feladat törlését.

A KRESZ szerint "lakott területen kívül az úttesten vagy a leállósávon levő elromlott gépjárművet elakadást jelző háromszöggel meg kell jelölni. " Ez alapján a lakott területen belül nem. Tehát a "D" válasz igaz.

Azt gondoljuk, hogy a B válasz elég határozottan leírja az adott szituációt. Méltányossági alapon a feladatot TÖRÖLjük.

 

20.2.2.8.
7-8. osztálynál a C válasz jó, 5-6. osztályosoknál pedig nem ez a helyes.

Az 5-6. osztálynál is ez a helyes válasz.

A c.válasz a jó mivel a szükséges információ rendelkezésre állt a baleseti mechanizmus és a sérülés súlyossága, ezért felesleges a mentő hívása előtt a betegvizsgálat.

Így igaz.

 

20.2.2.11.
A kérdés úgy fogalmazott , melyek az ellátás legelső lépései. Felszólítom, ne mozogjon, közben fej-nyak rögzítés. Ez az első lépés. Fej irányából légzésvizsgálat, az már egy újabb lépés. Ezért nem jelöltük, mert a kérdés a legelső lépésekre kérdezett rá. Így nem teljesen pontos a kérdés.

Nem tartjuk jogosnak az észrevételt.

A szakirodalom a gerincsérültek ellátásánál a helyszínbiztosítást követően a következő ellátási lépést javasolja: "Hívja fel a sérült figyelmét, hogy lehetőleg ne mozogjon! Fogja meg minél előbb a bajbajutott fejét, ezzel biztosítva a fej-nyak mozdulatlanságát!"
Ha ez megtörtént szerintünk csak aztán következhet a légzésvizsgálat. A feladat viszont a legelső lépéseket kéri. Ezért úgy gondoljuk, hogy a "B" válasz nem helyes.

Amennyiben a bajbajutott ingerekre NEM reagált a légzésvizsgálat a legelső lépésekközt szerepel, hisz ennek hiányában nem tudjuk eldönteni mi legyen a következő lépés.

Jelen esetben csak annyit tudunk, hogy elgázoltak két személyt. A baleseti mechanizmus alapján súlyos sérültnek számítanak.(pl. Gerincsérült, medencesérült, Stb.) A kérdésben az első lépések kérdés van feltéve. Mennyi lehet az első lépések? A tanulóim ezt a többes számot a legfontosabb első teendőkre értették. Fent említett mindkét cikkben a tapintásos betegvizsgálat kiemelkedően fontos helyen szerepel. Marsi Zoltán és Dr. Márai István tankönyvében is a 79. oldalon a gerincsérült ellátásánál rögtön a mozdulatlanság biztosítása és fej nyak rögzítés után közvetlenül azt írja, hogy keressen további sérüléseket.Illetve a légzésvizsgálat mellett azért is a legfontosabb, és nem elhanyagolható szempont, hiszen akár a légzésbiztosítás módját is komolyan befolyásoló tényező. Illetve a mentők mihamarabbi értesítésénél is fontos, hogy milyen sérülésekkel állunk szemben. Itt a gyerekeknek nagyon fontos lett volna az, hogy az első lépések az az első hány lépés? Mind a négy választ egyaránt egyenértékű fontosnak tartották.Köszönjük, hogy a feladat értékelésénél figyelembe veszik indokainkat.

A könyv nem szerepel a megadott irodalomban.

A súlyos sérülések felmérésébe beletartozik minden sérültnél a tapintásos betegvizsgálat. Mivel a helyszínen 3 segélynyújtó van, egy időben több feladatot is el lehet végezni. Az Ön által írt ENY könyv 6.4 fejezete is kiemeli ennek fontosságát.

A könyv nem szerepel a megadott irodalomban. Ha nincs légzése, mert erről még nincs információnk a tapintásos betegvizsgálat nem indokolt.

Azt a kérdést teszem fel, amit nekem is feltettek a gyerekek: Hogyan lehet az, hogy a "legelső" lépés az nem egy, hanem több lépés? A többszörös feleletválasztás miatt ez így nem értelmezhető. Ha van 3 legelső lépés, akkor miért nem mind a 4 legelső? Mi alapján lehet meghúzni a határt, hogy mi számít legelsőnek?
Kérjük ennek a feladatnak a törlését.

A kérdés többes számban szerepel.

 

20.2.2.12.
Ezen a feladaton nagyon sokat gondolkodtunk. Végül mi mégis a légútbiztosítást, a "d" választ jelöltük be, mivel a sérült ingerekre nem reagál, illetve a megadott irodalom is ebben a sorrendben írja le az ellátás menetét. "A helyszín biztosítását követően a sérült állapotának általános felmérése következik, amelyre sok esetben elegendő néhány másodperc. Az eszmélet, légutak és légzés vizsgálatát követően ezek közé tartoznak a már korábban felsoroltak (tudatállapot, nagy fájdalom, erős vérzés, nagy kiterjedésű égés, testhelyzet), továbbá a sérült bőrszínének (sápadt, szürkés, verejtékes stb.) vizsgálata. Elsődleges ellátás az eszmélet beteg légútbiztosítása, illetve légzés hiánya esetén az újraélesztés megkezdése. Lehetőség szerint minden felesleges mozgatást kerüli kell a további ellátások során, pl. erős vérzés csillapítása direkt nyomással, égésnél a hűtés (hacsak nem nagy kiterjedésű), a végtag rendellenes helyzetekor annak mozgatás nélküli rögzítése."

Az irodalomban az van leírva, hogy " Elsődleges ellátás az eszmélet beteg légútbiztosítása, illetve légzés hiánya esetén az újraélesztés megkezdése. Lehetőség szerint minden felesleges mozgatást kerüli kell a további ellátások során, pl. erős vérzés csillapítása direkt nyomással,..." Ezért nem a vérzéscsillapítást, hanem a légútbiztosítást tartjuk a helyes megoldásnak. Kérjük a d.) választ helyesnek elfogadni szíveskedjen.

Ez egy komplex szituáció. Van egy biztosan érzékelhető súlyos sérülés (erős vérzés) és van egy feltételezhető légútveszély. A biztos sérülés ellátása a prioritás.

 

20.2.2.18.
Mivel a sérült potenciális gerincsérültnek, súlyos sérültnek tekinthető, így a számára legmegfelelőbb légútbiztosítási technika a farönk technika, esetleg az Esmarch-féle műfogás. Bármelyiket is választja az elsősegélynyújtó, a combjából eredő vérzés csillapítható.Ezért nem gondoljuk, hogy az "a" válasz is helyes volna.

Az erős, artériás vérzés BIZTOS, a gerincsérülés és a légútelzáródás feltételezett. Egyértelműen a vérzéscsillapításé a prioritás, ezt figyelembe kell venni a légútbiztosításnál.

 

20.2.2.19.
A kérdésben az szerepel, hogy a fenti információk alapján melyek lehetnek biztosan súlyos életveszélyes tünetek. Információink szerint gázolásos baleset történt, ahol a baleseti mechanizmus alapján feltételeznünk kell a gerincsérülés és a medencesérülést is. Nem vonatkoztathatunk el attól a ténytől, hogy gázolás történt.Ugyan csak az eszméletlenség és vérzés lett egyenlőre leírva, de a mások két súlyos  és életveszélyes sérülés lehetősége fennáll.

Autóbaleset történt és  5-8 m zuhantak, ezért feltételezhető gerincsérülés és  nagy a medence sérülés esélye is. Ezek a súlyos/életveszélyes sérülések a baleseti mechanizmusból következtethetnek.

Mivel a sérültet elgázolták, repült pár métert, ezért feltételezhető gerincsérülés. Emiatt a d) választ is jónak véljük.

A gerincsérülés és a medencesérülés nem tünet, hanem sérülés

 

20.2.2.23.
Itt mindegyik jó a 7.-8. évfolyamnál a kicsiknél a szomjúság nem lett elfogadva.

Szintén azonos a válasz minden kategóriában.

A szomjúság a kivérzéses sokk tünete, így az a válasz is jó.

A szomjúság a "d" válasz, a megoldás szerint is helyes válasz.

 

20.2.2.27.
Potenciális gerincsérültnél nem a szabályos légzésvizsgálat javasolt. Amennyiben az 5. percig jól megfigyelhető légzés után nem érzékelünk légzést, az a keringés megállásának a jele, ez esetben meg kell kezdeni az újraélesztést.

Vagy a gyengülő légzésé. Az észrevétel nem jogos.

Ha nem észlelünk légzést akkor halott, mielőbb el kell kezdeni az újraélesztést.A sérült légzését perenként tudtuk vizsgálni percenként a megadott helyzetben a fenti kérdésekre adott válaszok alapján is. Minek végeznénk légzésvizsgálatot az átfordítás után,ha már megállapítottuk, hogy halott.

Az újraélesztési protokoll szerint szabályos légzésvizsgálat indokolt.

Azt a válaszlehetőséget nem fogadták el, hogy "b) Mielőbb el kell kezdeni az újraélesztést." miközben a szakirodalmi ajánlás szerint, ha nem tapasztalunk 10 másodpercen belül 2 normál légvételt, akkor a mentőszolgálat értesítésén túl az elsősegélynyújtó feladata az azonnali újraélesztés megkezdése

A beteg már eszméletlen volt a légzését percenként figyeltük és mivel nem tapasztaltunk légzést így a b., válasz a jó Mielőbb el kell kezdeni az újra élesztést és így a c., válasz az újbóli légzésvizsgálat feleslege. Tehát a feladatnál az a és b válasz a jó.

A szakirodalmi ajánlás SZABÁLYOS (nem hason végzett) légzésvizsgálatot javasol, ha úgy nem tapasztalunk 10 másodperc alatt két légzést akkor segélyhívás, majd újraélesztés.

A feltehetően gerincsérülést szenvedett sérült fejének hátrahajtását légzésvizsgálatkor sem tartjuk indokoltnak, hiszen további egészségkárosodást okozhat. Ilyen esetben a légzésvizsgálatnál középállásban tartjuk a sérült fejét. Sajnos erről a szakirodalomban semmiféle utalást nem találtunk. De a józan ész ezt diktálná. Ebből adódóan úgy véljük, hogy a "C" válasz nem helyes. Viszont mivel több válaszos a feladat az "A" válasz mellett a "C" helyett, inkább a "D"-t tartjuk helyesnek.

Amennyiben a sérültnél a talált helyzetben nem érzékelhető légzés szabályos légzésvizsgálatot kell végezni, a hátára fektetve, fejét hátra hajtva.

A gázolás miatt fennáll a gerincsérülés gyanúja, így a légzés vizsgálatát a fej-nyak rögzítése mellett, a fej irányából végezzük. Tehát indokolt a légzés vizsgálata, de nem hátraszegett fejtartás mellett.A c. válasz csak részben igaz. Mivel légzés nem észlelhető,mielőbb el kell kezdeni az újraélesztést.

A sérült a hasán fekszik, ha úgy nem érzékelhető légzés szabályos légzésvizsgálatot kell végezni.

 

20.2.2.28.
A feladatban leírt baleseti mechanizmus alapján következtetni/feltételezni lehet a " a) Medencetörés."-t is, így véleményem szerint az is elfogadható válasz lehet.

Szerintünk az a, válasz is jó a medencetörés. Mivel a medencesérülés egyik tünete az alsó végtag mozgásképtelensége, a végtag érzéktelensége számunkra ezt jelenti.

A medencesérültek többsége közlekedési baleset áldozata, gázolás következménye ,ahogy a fenti cikk írja is. Jelen sérültet elgázolták. A baleseti mechanizmus alapján medencesérültnek kell tekintenünk. A medence áttapintása az újabb irányelvek szerint amúgy sem célszerű, kerülni kell azt. Csak a baleseti mechanizmus elég arra, hogy medencetörést feltételezzünk, valószínűsítsünk.

A gázolás miatt felmerül a medencesérülés gyanúja is.

20.2.2.1-es feladatnál ismertetett szituációból tudjuk, hogy a sérültet elgázolták. A baleseti mechanizmus pedig felveti a medencesérülésének a lehetőségét, ahogy azt a fenti szakirodalom is említi gázolás esetén.
A "Segíts! Elsősegélynyújtási ismeretek" könyv III. részében (31.oldal) is az olvasható, hogy "elsősorban a baleseti mechanizmusból feltételezhetjük a medencesérülést".
Laikusként ezen szakirodalmakra alapoztuk a válaszunkat. Kérjük ennek a válaszlehetőségnek az elfogadását is.

A feladatot TÖRÖLJÜK.

 

20.2.4k.3.
Az előző feladatnál már helyes válaszként szerepel az agyrázkódás. A szakirodalom pedig ennek a sérülésnek a tüneteinél a következőket említi: fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, emlékezetkiesés, memóriazavar, tudatzavar, rövidebb idejű eszméletvesztés, görcsroham, fáradtság, aluszékonyság, súlyosabb esetben légzési- és/vagy keringési zavar. Látászavar nem szerepel a szakirodalomban. Ezért szerintünk a "B" válasz nem helyes.

A szakirodalomban valóban nem szerepel, a megoldást módosítjuk.

 

20.2.4k.10.
A véralvadás további lépéseként a folyékony vérből laza, kocsonyás jellegű test, a vérlepény képződik, amely vérrögöt (trombust) képezve végleg elzárja a vér útját. Szerintünk a stroke-t véralvadási zavar is okozhatja.

Azt gondoljuk, hogy nem lehet kizárni azt, hogy a vérrög fokozott véralvadási hajlam miatt jön létre az agyban, azaz a d válasz is jó!

Ahogy a szakirodalomban is olvasható: " Az eset hátterében leggyakrabban egy agyér beszűkülése áll, amely zavart okoz az agy vérellátásában. Ritkábban előfordul, hogy egy agyi ér elpattan (tehát tényleges vérzés, agyvérzés következik be), de az is előfordulhat, hogy egy itt keletkező vérrög (trombózis) vagy a test más részében keletkezett vérrög (embólia) zárja el az érpályát." Tehát a betegség hátterében állhat vérrög, a vérrög kialakulásának hátterében pedig állhat valamilyen véralvadási zavar.
Az ok-okozati összefüggések miatt szerintünk a "D" válasz is igaz.

A vérrögök kialakulását véralvadási zavar okozza.
Ebben az összefüggésben viszont a betegség hátterében áll.
Kérjük ennek a válaszlehetőségnek is az elfogadását.

Jogos, a megoldást módosítjuk.

 

20.2.4k.11.
A megadott irodalomból az alábbi idézet felel meg leginkább a szituációnak. "Hirtelen bekövetkező rosszullétnél kérdezze meg: Volt-e már ilyen korábban? Ha igen, akkor mi tettek? Van-e ismert betegsége? Szed-e valamilyen gyógyszer? A rosszullét előtt mit csinált? ........ A beteg és környezete vizsgálata során külső jelek is segíthetik munkánkat, illetve vezethetik vizsgálatunk irányát. Ilyenek lehetnek: feltalálási helyszín......" Véleményünk szerint, mivel a kérdés az volt, hogy ebben a szituációban (étteremben vagyunk) mely kérdések a "LEGindokoltabbak", az "a" válasz (Ütés érte e a mellkasát? ) az irodalom alapján sem indokolt.

A feladatban szerepel, hogy a LEGINDOKOLTABB kérdéseket keressük. Szerintünk egy étteremben ebédelő 50 év körüli férfinél a szituáció miatt nem tartozik a LEGINDOKOLTABB kérdések közé, hogy érte-e ütés a mellkasát. Ezért szerintünk az "A" válasz nem helyes.

Jelen szituációban, egy ebéd közben hirtelen jelentkező mellkasi fájdalomnál nem a LEGindokoltabb kérdésfeltevések közé tartozik, hogy érte -e ütés a mellkasát?
A kérdés kihangsúlyozza, hogy a jelen szituációba és a LEGindokoltabb kérdést tegyük fel, így viszont az a, válasz helyességével vitatkoznánk.

Ismeretlen eredetű fájdalom esetén a bajbajutott kikérdezésének egyik legelső eleme, hogy eldöntsük traumás vagy belgyógyászati esettel állunk szemben. 

Méltányossági alapon a feladatot TÖRÖLJÜK.

 

20.2.4k.16.
Az infarktus hátterében szerintünk a stressz és a véralvadási zavar mindenképpen helyes válasz ez esetben ennél a feladatnál a b) d) e) f) válaszok helyesek.

A vérrög okozhat szívinfarktust, ami fokozott véralvadási hajlam miatt is létrejöhet, tehát ebből következik, a d válasz is jó.

Az angina pectoris illetve a szívinfarktus hátterében a szakirodalom szerint a következő dolgok állhatnak: - elhízás,
- zsíros étrend,
- koleszterin eltolódás,
- magas vérnyomás,
- cukorbetegség,
- dohányzás,
- stressz,
- mozgásszegény életmód,
- alvási apnoe (légzéskimaradás),
- családi hajlam.
Köztük szerepel a stressz. Ebből adódóan véleményünk szerint az "E" válasz helyes.
Viszont a szituáció ezen fázisában még leginkább az angina pectoris valószínűsíthető, amely nem koszorúér elzáródás, hanem szűkület. Ezt pedig nem vérrög okozza. Ezért szerintünk a "B" válasz nem helyes.

A stressz fontos kockázati tényezőként szerepel a betegség hátterében.
Kérjük ennek a válaszlehetőségnek a mérlegelését is.

Jogos, a megoldást módosítjuk.

A csapatunk megoldotta a feladatott helyesen ,de még is sárga pipákat látunk. A honlapon a javító kulcs is azt a két választ tartja helyesnek amit mi jelöltünk be még sem kaptunk pontot . így szeretnénk kérni a feladat újra értékelését!

A rendszer automatikusan értékel, a megjelölt válaszok alapján.